A kamaszkor olyan, mint egy csillagközi űrutazás. Egyszerre rejtélyes, izgalmas, és megbabonázó. Tömegvonzás híján értelmét veszti a fel és a le, az előre és a hátra. Érzékeléseink százszorta érzékenyebbé vállnak, a külvilág minden mozzanatára tigriskén ugrunk. Elménk lecsillapíthatatlan, testünk szinte állandó lázban ég. A káosz uralja egész létezésünket, mindezek ellenére meg vagyunk győződve róla, hogy már mindent tudunk. És valójában nem is állunk messze az igazságtól.

Élet és halál – ebben a társításban szoktuk őket emlegetni, helytelenül. Mi is a halál? Semmiképpen sem az élet ellentéte. A halál a születés ellentéte. Az életnek, a létezésnek nincs ellentéte, mivel az élet állandó és örök. Magában foglalja mind a születést, mind a halált. Nem volt kezdete és nem lesz vége sem. Az élet nem ismeri az idő fogalmát. És ami időn kívüli, az hogyan is múlhatna el. Ha a kedvenc ruhadarabod végképp használhatatlanná válik, elfeslik, elszakad, és már nem lehet megvarrni, javítani, mi lesz vele? Kidobod, a szeméttelepre kerül, ahol elégetik, esetleg szép lassan elbomlik. Az atomok elvállnak egymástól, hogy aztán újra összeálljanak egy más formában. De nem tűnnek el. A régi ruhadarab minden egyes atomja új életet kezd egy másik megtestesülésben. A legnagyobb változás, ami történhet az anyaggal, hogy energiává alakul, hogy aztán újra testet ölthessen. Ebből következik, hogy az energia is állandó. Nem keletkezik új energia, és nem is szűnik meg létezni. Számára az idő nem létezik. Végtelen, örök és korlátlan.