Az Úr 2011. évében, április 16-án lezajlott a Bambusz Prána Klub első kirándulása. Célállomásunk ezúttal a Pomáz és Szentendre között található Kőhegy volt. Kis csapatunk Pomáz felől támadta a magaslatot. A hegytetőre felérve, a Petőfi-kilátónál gyönyörködtünk a panorámában, ahonnan pár perc sétával már meg is érkeztünk a célállomásra. 2,6 km-t és 200 m szintkülönbséget legyűrve értük el a Kőhegyen található turistaházat. Itt aztán előkerültek a piknik kosarak pogácsákkal, szendvicsekkel, mindenféle innivalókkal. A felkészültebbek piknik pokróccal is fel voltak szerelve. A turistaház kínálatából végül csak a retro-palacsinta került kipróbálásra. Egy tűzrakó hely mellett sikerült üldögélnünk, ahol is ismét bizonyságot nyert az ember és a tűz ősi kapcsolata. Néhányan ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy begyújtsanak. Ahogy a fényképek is bizonyítják, István barátunk prána energiával próbált tüzet csiholni. Végül is némi segítséggel, de lett tábortűz, így a piromán hajlamok maradéktalanul kielégítésre kerülhettek. Miközben a gyermeklelkű felnőttek tüzeskedtek, a csapat gyermek részlegének sikerült egy, a réten tartózkodó másik kirándulócsapattól zsákmányolt (kölcsönkért) frizbit a környék legmagasabb fájának lombja közé felhajítani. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy dobjuk össze a frizbi árát, és küldjünk követet a másik kirándulócsapathoz, ahol ő (mármint a követ) bűnbánó arccal átadja a fájdalom díjnak szánt összeget. Ez elsőre jó ötletnek tűnt, de István hamar letörte a kezdeti lelkesedésünket, amikor felvetette, hogy mi van akkor, ha ez Michael Jackson utolsó frizbije volt. Ebben az esetben nem valószínű, hogy palacsintázás után maradt annyi pénz a zsebünkben, amivel kárpótolhatnánk a tulajdonos veszteségét. Így két alternatíva maradt. Az egyik, hogy gyorsan csomagolunk és elszaladunk (ezt a többség leszavazta valami karma törvényére hivatkozva). A másik, valahogy levarázsoljuk a fennrekedt játékszert. Ekkor még nem sejtettük, hogy inkognitóban csapatunkat erősíti Kisbér kislabda hajító bajnoka. És tehetségét tovább nem titkolva, egy bumeránghajító aboriginált is megcsúfoló precizitással Józsi barátunk lazán ledobta a frizbit (egy földön heverő faággal). Ettől persze a gyerekek vérszemet kaptak, és megindult a "Józsi bácsi milyen magasról tudja még leszedi?" című játék. De a mesterlövész nyert, így nap végére végül a frizbi visszakerült jogos tulajdonosához. A visszafelé vezető úton még elvesztettünk egy gyereket (pontosabban ő vesztett el minket), de aztán megtaláltuk. Valahogy így telt az első Bambuszos kirándulás. Személy szerint én nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is így vannak ezzel :) Irány a következő túra...